Happy New Year To You All!!

Boldog újévet kívánunk mindenkinek!!!! (L)

Pityu és Bözsi

2. fejezet

Ezt a fejezetet Pityu gépelte.

Szilvi meggyorsította lépteit, amint kiért a máglya fényébe.

A kislány is szedte a lábát, hogy lépést tudjon tartani vele. Már messziről felháborodott hangon "visítozni" kezdett:

- Devla Marola, úgy Marola! Há mit műveltek ti itt?!

Felháborodása őszinte volt. Rászánta magát, hogy kockára tegye fiatal életét a szerencsétlen grófért. Ha belegondolt, hogy esetleg megmenthet egy királyi futárt… Tudta már az első pillanatban, amikor megpillantotta, hogy előkelőbb, finomabb ember, mint a többiek.

A férfiak a hang irányába fordultak. A hóhér az idegességtől úgy remegett mint egy vibrátor. Talán attól félt, hogy elveszíti áldozatát?

- Mindahányan megőrültetek, ti nyomorultak?! - kiáltotta Szilvi indulatosan. - Hisz az uramat kínozzátok, köcsög barmok! Tudjátok, hogy mit csinál veletek a király ha ezt megtudja? Megszoptat benneteket! Szopni fogtok bazdmeg! Tudjátok mint a kismalac! Gyors pillantást vetett a kerékre kötözött férfira.

 Noha a lány megjelenése őt is meglepte, azonnal felfogta, miről van szó.

- Csaje minek jöttél ide? - kiáltotta Szilvi felé. - Ráadásul a kölykökkel?! Te ribanc mi a faszt képzelsz magadról?!  Ezt kell csinálni-e?! Produkció-e?! - üvöltötte magából kikelve a férfi.

- Vigyázz a szádra Tóni! Összetörlek figyeld, bennem van az ideg, velem ujjat húzni nem túl jó! Jár a szád, de ha bepörgecc majd meghunyászkodol!

A fogdmegek parancsnoka megvető pillantással mérte végig a lányt és félre akarta lökni az útból.

– Asszonyom, ha tényleg ez az ember a férje, akkor inkább azért imádkozzon, hogy ne a pokolra jusson!

- More tudod egyáltalán, hogy kivel állsz szemben?! - kérdezte Szilvi továbbra is felháborodtan.

 Bár félt, azért élvezte, hogy eljátszhatja az ifjú grófné szerepét.

– Még hogy kivel állok szemben! Hogyne tudnám.

– Szóval tudod te szerencsétlen? És ennek ellenére így bánsz a király futárjával?

A fogoly kétségbeesetten a szavába vágott.

– Asszony, nincs jogod arra, hogy leleplezz!

Szilvi ekkor az ifjú felé fordult. Megdöbbentette, milyen nemes és szép minden vonása, még úgy is, ha szeméből halálfélelem sugárzott.

- More tudom, te inkább feláldoznád az életed, mintsem hogy eláruld küldetésed – vágott a szavába Szilvi, ugyancsak kétségbeesetten.

– De ránk nem gondolsz, rám és a gyerekekre. Én viszont nem akarlak elveszíteni. A gyerekeink majdnem szívrepedést kaptak a fájdalomtól! Parancsnok! Én Bea grófnő vagyok.

  Ez a férfi pedig Bekő Tóni, őfelsége futára. Mivel itt vannak a birtokaink, gyakran veszik igénybe a férjem szolgálatait.

– Bea! – kiáltotta a lány felé a fogoly.

- Hallgass köcsög! Otthon várlak és várlak, és erre a Buksi azt a hírt hozza, hogy néhány eszement a király emberei közül elfogott és ide hurcolt. Azonnal útnak indultam, és mivel fogadnak? – Szilvi közelebb lépett a parancsnokhoz és szinte suttogva folytatta. – Titkos küldetésben van.

– Egy szava sem igaz! – ordította a gróf. – Hazudik a ribanc!

A parancsnok egy pillanatra elbizonytalanodott, de csak egy pillanatra.

– Miért nem említette akár egy szóval is, mi járatban van? – kérdezte gúnyosan.

– More ennyire hülye nem lehetsz! III. Gömbi király futára inkább meghal, mintsem hogy felfedje a kilétét. 

A parancsnok Szilvi meggyőző fellépésének köszönhetően már korántsem volt olyan biztos a dolgában. De azért nyersen odavetette:

– Nagyon jól tudjuk, ki ez a férfi. Heming, Donatellácska apja. Vérdíjat is kitűztek már a fejére.

A lány megszédült, de erőt vett magán és a parancsnok elé lépett. Most már nem volt visszaút, de tudta a szerepét és erővel töltötte el az a tudat, hogy a bokrok mögül egy sárgán villogó szempár követi figyelemmel minden tettét.

– Te idióta Hát úgy néz ki ez az ember, mint egy gyilkos? Igaz, piszkos és szakadt a ruhája, de megviselte a hegyeken át vezető út. Nézze inkább nemes arcvonásait. És nézze meg a gyerekeit.

Olyanok, mint egy gyilkos lányai?

– Csak nem akarja, hogy a két lányom, Evelin és Virdzsike árván nőjenek fel? Ehhez a királynak is lesz egy-két szava.

A parancsnok megvető pillantása még mindig arról árulkodott, hogy nem hisz neki.

– Ha meg szabad kérdeznem, mi lenne az a jelentőségteljes feladat, amivel megbízták?

– Honnan tudhatnám te eszement, amikor a férjem még nekem sem mondja el! Hűsége III. Gömbi iránt megingathatatlan. Inkább meghalna, mintsem hogy megmutassa a levelet. Mindig tudtam, hogy a becsületessége lesz a veszte a bolond gádzsónak!

– Levél? Miféle levél? – nevetett a parancsnok. – Semmilyen levelet nem találtunk nála. És egyáltalán miért olyan biztos abban, hogy levél van nála?

– Mert mindig van nála. Egyébként is én varrtam be a ruhájába.

– Mi átkutattuk és nem találtunk nála semmit.

– Akkor, úgy látszik, nem voltak elég alaposak.

Szilvi villámgyorsan odafordult a fogolyhoz, végigtapogatta belülről az ingét, mintha keresne valamit, közben ügyesen elrejtette a levelet. Keresgélt még egy ideig, nem volt könnyű, mert a karján alvó gyerek akadályozta a kutatásban. De sürgette az idő, úgyhogy kénytelen volt egy kicsit szorosabban fogni a büdös kölyköt.

A gróf hevesen tiltakozott.

– Bea, ezt soha nem bocsátom meg neked!

- Hallgass te fasz. - mondta, majd egy rántással szétszakította a férfi ingét és belsejéből elővette a levelet, mintha egy titkos belső zsebben találta volna. A parancsnok nyomban kiragadta a kezéből.

– Ha felmeri törni Gömbi pecsétjét… – kiáltotta Szilvi és a gróf szinte egyszerre.

– Nem kell befosni, nem teszek ilyet – mondta hűvösen a parancsnok.

Egy ideig még bámulta a pecsétet, majd elfordult tőlük és felmutatta a levelet. – A pecsét valódi – mondta, rosszul leplezett csalódottsággal. Embereihez fordult. – Ki állította azt nekem, hogy ez a férfi Heming, Donatella apja?

Előlépett az egyik köcsög.

– Megesküdtem volna rá, hogy ő az… – kezdte igazát bizonygatva.

– Ismerted egyáltalán Donatella apját?

– Egyszer láttam már

– Közelről? Beszéltél is vele?

– Nn… nem. Egy magaslatról láttam, amikor egy bokorban maszturbált.

De megjegyeztem a szőke haját, arcát, és a nagy farkát. Hasonlított erre a férfira, uram.

– Szóval hasonlított. Ez minden, ami alapján kijelentetted, hogy ő a gyilkos?

A fogdmeg tehetetlenül állt a parancsnok előtt, erre már nem tudott mit mondani.

Szilvi érezte, hogy oldalról valami fenyegető veti rá az árnyékát.

Egész idő alatt nem mert odanézni. Most végre erőt vett magán és oldalra pillantott. Egy akasztófa mellett állt. Az akasztófán egy férfi holtteste pucéran himbálózott ide-oda a kötélen.

Lengés közben feléje fordult a halott arca. Szilvi legszívesebben felsikoltott volna. Ösztönösen úgy próbált helyezkedni, hogy a kislány ne vegye észre, de már késő volt. A gyermek nyílt, ártatlan tekintettel szemlélte a számára furcsa jelenséget.

Kuncogott egy kicsit, majd elordította magát:

- Kis pöcs! Kis pöcs!

- Elhalgass te kis ribanc! - mérgelődött Szilvi. - Apád és én erre tanítottunk?!

- Hülye kurva! - mondta Szop, miközben ismét sípcsonton rúgta Szilvit.

A parancsnok némi tűnődés után odafordult a grófhoz.

– Mi is a király emberei vagyunk. Miért nem utalt egyetlen szóval sem a kilétére?

– Mindenütt vannak árulók, besúgók, hobbitok és orkok, fontosabb volt az életemnél is, hogy a levél ne kerüljön ellenséges kézbe. Ha kioldozná a kezem…

– Örömmel more öhm… uram.

Végre szabad volt. Boldogan nyújtóztatta ki elgémberedett tagjait.

– Ha nincs ellenére, akkor távozom a feleségemmel és a gyerekeimmel együtt, és teljesítem a kötelességem.

A parancsnok, mint aki mély álomból riad, gyorsan visszaadta a levelet, és meghajolt a volt fogoly előtt. – Bocsásson meg gróf úr. Sajnálatos félreértés az egész.

A férfi pillantásra sem méltatta a parancsnokot. Szilvihez fordult.

– Bea, kérlek, indulnunk kell. Nem vártam volná tőled, hogy feladsz, hogy csorbát ejtesz a becsületemen.

Szilvi és az ifjú férfi, Szoppal, és Doggal elindultak az erdő felé.

Ekkor a hóhér mérgesen Szilvire vetette magát.

- Hülye kurva! - mondta, egy jó nagy pofon kiséretében.

Szilvi összeesett. Szédelegve, mérgesen felállt, majd a hóhérre vetette magát.

- Te rohadék! - kezdte el Szilvi, miközben ott ütötte a szerencsétlen hóhért, ahol érte. - Ezért az akasztófán végzed! Hogy mersz te engem megütni?! Tudod mi vagy te! Egy magányos farkas! Te ózdi szerencsétlen! Tóni bazdmeg kajakra leszoptatom! - mondta a Hemingnek.

- Hé valaki állítsa meg ezt a kurvát! - siránkozott a hóhér, de hiába, mert mindenki megkövülten nézte a magából kikelő Szilvit.

- Mi a fasz képzelsz magadról?! - folytatta Szilvi. - Te ózdi szerencsétlen! A faszod nem áll fel bazdmeg?! Ózdi vagy sinter vagy!

Ekkor Heming és a parancsnok közbelépett. Szétválasztotta egymástól Szilvit és a hóhért.

Szilvi a haját köpködve, mérgesen odakiáltotta:

-  Néztél már tükörbe? Nem tört még össze?? Há' úgy nézel ki mint egy pitbull!

- Nézek már ki úgy, mint te vazze - válaszolta a hóhér.

- Pittbullgeci!

Heming úgy döntött, hogy hajonfogva fogja elhúzni Szilvit az erdőbe.

- Há' kihúzd az összes hajam bazdmeg! Engedj már el!

Heming szó nélkül ment tovább. Útközben Szilvi is lenyugodott.

Ahogy az erdő széléhez értek, az ifjú egy ugrással eltűnt a sűrűben. Alig tettek néhány lépést, amikor óriási árny jelent meg előttük.

– Átkozott idióta! – süvöltötte a farkasbundába öltözött férfi, és egy jókora pofont adott a grófnak. A fiatal férfi sértődötten továbbállt.

– Miért veri meg a saját öccsét? – kérdezte Szilvi döbbenten.

– Nem az öcsém.

– De hát azt mondta, hogy…

– Mi mást tehettem volna? – kérdezett vissza a férfi. – Kezdtem volna el inkább magyarázkodni? Erre igazán nem volt időnk.

Mit képzelsz magadról?! - sziszegte Szilvi

A férfi hangja kemény volt és rekedt.

– Kénytelen voltam hazudni. Meg kellett menteni őt, mert föladott volna bennünket, annyira nem bírja elviselni a fájdalmat. Emellett még szükségünk lesz rá.

Szilvi szerette volna tudni, kire gondol a férfi, amikor azt mondja, hogy „bennünket”.

– Úgy. Hát akkor maga nem gróf? Mivel azt mondta, hogy nem testvérek.

– Nem bizony. De az sem, akit megmentettél – nevetett a férfi halkan a sötétben.

– Mit mond? Egy szavát sem hiszem el. Azt mondta, a király futárát mentem meg.

– Azt akartam, hogy azt hidd. Ne légy már ennyire naiv,

Szilvi. A tisztességeddel és a becsületeddel fizethetsz érte… akár a szüzességeddel is

Szilvi gyűlölte az egész helyzetet. A férfiból valami megfoghatatlan érzéki erő sugárzott, pillantása szinte égette a lányt.

– Nem féltem a szüzességem – mondta és határozottan felállt.

- Nem félsz az AIDS-től? - kérdezte ledöbbenve.

- Van nálam gumi. Az előbb is mondtam.

- Értem... Indulunk kell. Gyertek!

Elindultak a sötét éjszakában.

– Milyen szép az a fiatal férfi, biztos nagy lehet neki... – mondta ki önkéntelenül is, anélkül, hogy meggondolta volna, kinek dicséri. A férfi felsóhajtott.

– Igen, a nők szépnek találják. A vesztőhelyre is egy asszony miatt került. Megfeledkezett az óvatosságról.

Szilvi elszomorodott.

– Biztos sok nővel volt már dolga.

– Nem neked való férfi, hidd el – mondta a farkasbundás.

A férfi nem szólt hozzá többet. Egy ideig a városba vezető úton haladtak, majd ismét visszafordultak az erdei ösvényre, amelynek végén egy szekér várta őket. A szekérbe fogott lovak már türelmetlenül topogtak. A félhomályban maroknyi lovas katona várt csendben. A tisztásra besütő hold fényében Szilvi jól láthatta a „fogoly” szőke hajfürtjeit. Neki nem volt lova, a szekér közelében álldogált. A lány szíve egyre hevesebben vert. Már a puszta gondolatra is, hogy soha többé nem láthatja az ifjút, éles fájdalom hasított belé.

A farkasember, ahogy Szilvi magában elnevezte a férfit, odament a kocsishoz és hosszan beszélt vele. Utána fölugrott egy ló hátára és a lovasokkal a nyomában elvágtatott.

A kocsis felsegítette a lányt és a gyerekeket a kocsiba. A fiatal férfi is segített, majd utánuk ugrott a szekérre. Nagy kerékcsikorgás közepette elindultak.

A kocsi gyorsan szaladt, de ide-oda rázkódott a göröngyös utakon. Szilvinek erősen kellett kapaszkodnia, nehogy kirepüljön.

A holdfény néha átsütött a fák között, amikor dél felé elhagyták Hugyag vidékét

– Merre megyünk? – kérdezte Szilvi kicsit később. Szomorúan tapasztalta, hogy a hidegtől még a nyelvét is alig tudja forgatni. Nehezen lehetett érteni szavait.

– Egy majorba viszünk, ahol az AIDS már lekaszálta áldozatait. Én máshová tartok.

Szilvi elaludt. Legközelebb arra ébredt, hogy a kocsis áll előtte és rázza a vállát.

– Hol vagyunk? – kérdezte összefagyott ajkakkal Szilvi.

– Megérkeztünk. Beszéltem Benedek úrral. Meghúzhatják magukat nála.

– Ismeri ezt a Benedeket?

– Benedek templomi képeket fest és nagyon furcsa figura. De fölajánlotta, hogy nála maradhatnak.

– A gyerekek is?

– Természetesen.

Egy ideig még a szekér közelében álldogáltak.

– Hová tűnt az a fiatalember, akivel együtt utaztunk?

– Heming? Egy félórája, hogy leugrott a szekérről. Másfelé vitt az útja.

– És a másik férfi… az hova tűnt?

– Kire gondol?

– Arra a férfira, aki beszélt magával és azt mondta, hogy hozzon minket ide.

– Nem beszéltem mással, kisasszony, csak az ifjú Heminggel. ő parancsolta, hogy jöjjünk Benedekhez. Szilvi először megmakacsolta magát, de azután hagyta a fenébe az egészet.

– Igaza van, én tévedtem – mondta könnyedén. – Úgy látszik, nem jól emlékszem arra, ami ma éjjel történt.

– Jobb is így, kisasszony, higgye el.

Fáklya fénye villant a házban, egy szolga pedig felélesztette a tüzet a kandallóban. Hallotta, hogy valaki kedvesen szól a gyerekekhez. Két idősebb asszony foglalkozott velük, levették róluk a ruhát és a kislánynak meleg vacsorát vittek az ágyba.

- Milyen kedves gyermek – mondta az egyik asszony. Úgy tűnt, semmi kifogása ellene, hogy az éjszaka kellős közepén felébresztették. – Hogy hívják?

– Nem tudom – felelte Szilvi. – Én Szopnak neveztem el. De hogy van a kisbaba? Annyira aggódom érte. Él még szegény?

– Kutya baja a kisfiúnak, annak ellenére, hogy a köldökzsinórt nem vágták le róla szülés után.

– Hát fiú? Még szerencse, hogy nem esett baja. Néhány gonosz embernek kénytelen voltam azt mondani, hogy a kicsi lány és Virdzsinek hívják. Azért neveztem el így, mert meg akartam menteni a haláltól. Viszont, ha fiú, a Dog nevet adom neki.

- Sok a duma. - mondta az asszony. – Menj, zabálj valamit, aztán tedd el magad holnapra, mi majd foglalkozunk a gyerekekkel.

Szilvi nem is tiltakozott, evett egy kis levest majd felment az egyik vendégszobába. Azonnal elaludt.

1. fejezet

Kicsit késve de itt az 1. fejezet. 

Bözsi gépelte.

1. fejezet 

1581-ben egy késő őszi estén két nő vágott át Hugyag utcáin, egymásról mit sem sejtve. Az ég vérvörösen borult a város fölé, a levegő éles volt és tiszta.

Az egyikük, Szilvi átszaladt a sötét utcán, ami csúszott a gecitől. El is taknyolt, de felkelt úri nő módjára, kihúzta magát és lenyalta a rá ragadt felesleget, majd futott tovább. A családjában mindenki meghalt. Őket sem kímélte az ismert HIV vírus. Kivéve a nővérét Anikót, aki csak simán meghalt. Olyan kedve volt. A jövőben ezt Emo-nak fogják hívni.

Futás közben észrevett pár szexre kiéhezett csajt. Akik őt látván mind tömeges maszturbációba kezdtek.

Az egyik nyálát csorgatva fordult Szilvi felé, majd Szilvi legnagyobb félelmére megszólította.

- Szilvi szivi, a papi kész má’ a cipőkvel? Már nagyon kéne. Mennyi lesz aranyom? Ja tudom, tudom egy feles meg egy menet.

Szilvi ijedten szaladt tovább, mire az egyik kurva hozzá vágta a vibrátorát. Szilvi nagy csattanással vágódott a földhöz, de felpattant és gecis ruhájával mit sem törődve szaladt és elillant a ködös éjszakában.

Céltalanul bolyongott, míg észre nem vette a távolban fenyegetően tornyosuló hegyeket, amelyeket ő csak „árnyékországnak” hívott. Már kiskora óta félt a hegyektől. Sok rosszat hallott róluk.

Eszedbe ne jusson odamenni! – mondogatták neki. – Ott varázslat és gonoszság uralkodik. Nem emberi lények lakhelye az, a Genyok Népét hidegből és sötétségből gyúrták, Isten irgalmazzon annak, aki mégis odamerészkedik…

Szilvit mégis mindig vonzotta az ismeretlen. Nagyon izgatónak találta.

Miközben ezen gondolkodott, gyereksírásra lett figyelmes. Kíváncsi lett ezért elindult a hang irányába.

Nem sokkal később meglátott egy kislányt, aki az anyja csupasz melleire borulva zokogott. Olyan kétévesforma kislány volt.

A gyerek zokogott és cibálta anyját, föl akarta ébreszteni.

Szilvi éretten viselkedett és szeretettel közeledett a kislány felé. Ekkor észrevett egy kiskutyát, ami épp a halott nőn élvezkedett.

Szilvi gyorsan elzavarta, mert félt, hogy a nő szelleme nem tud majd békében nyugodni.

A kislány könnyes szemmel nézett fel rá. Szilvi meghatódott a látványtól, de ebben a pillanatban vibrátor rezgésének zajára lett figyelmes. Tudta, hogy azok a nők jöttek vissza.

- Gyere velem kicsi lány. El kell mennünk. A mamád meghalt. – A kislány tétovázott. Félt otthagyni anyját, de mégis bízott Szilviben és megfogta a kezét.

Szilvi a kislánnyal elindult egy máglyához ahol az AIDS halottait égették. Szörnyen hideg volt és gondolta így melegedhetnek egy kicsit.

- Hogy hívnak? – kérdezte Szilvi a kislánytól, aki értetlenül nézett rá. 

Bizonyára meg van ijedve és nem mer beszélni. – gondolta Szilvi.

- Lássuk csak. Olyan kis szopós szád van. És anyád csöcsén találtalak. Legyen, a neved Szop. – döntötte el.

Útban a máglyarakás felé egy nővel futottak össze, aki a kapunak támaszkodott mintha bármelyik pillanatban összeeshetne.

- Segíthetek? – kérdezte kedvesen Szilvi.

- Rajtam már nem segíthet senki. – mondta a nő és elment.

Hülye kurva! – gondolta Szilvi. – Én megpróbáltam.

Szilvi nem is tudta, hogy ez a nő egy gazdag családból származott és épp újszülött gyerekét tette ki.

Szilvi megállt az erdő közepén, félúton a meleget nyújtó máglya felé. Csecsemősírást hallott. Szop dadogott valamit, talán… „fasza”

- Fasz kéne kicsikém? – kérdezte Szilvi kedvesen. – Rád még nagy jövő vár a sarkon.

A kislány rázta a fejét.  - Nadda. – dadogta újra immár érthetőbben.

Szilvi nem értette mi baja, de elindult megkeresni a csecsemőt.

A kicsi egy szép drága takaróba csavarva feküdt a földön teljesen magára hagyva. Mellette volt egy cumisüveg tele tejjel, ami még meleg volt. Szilvi mit sem törődve az éhes kis csecsemővel és Szop-pal benyakalta az egész üveg tejet.

Szop szomorú szeméből csak úgy áradt az éhség és a megvetés.

- Most mi van? Kajás voltam. Vagy talán azt akarod, hogy szoptassalak? – kérdezte Szilvi.

- Hülye kurva! – mondta Szop majd sípcsonton rúgta Szilvit és elszaladt az erdőbe.

Szilvi megijedt, hogy elvesztheti újdonsült kislányát ezért felkapta a csecsemőt és a kislány után szaladt.

Mikor megtalálta Szop megdermedve állt.

Bent a fák árnyékában egy magas férfi alakja jelent meg,

aki inkább átmenet volt az ember és az állat között. Talán azért keltett ilyen hatást, mert testét hosszú farkasprém borította, fején kucsma volt, amitől úgy látszott, mintha állatfeje lenne. Vállai szinte emberfeletti erőről tanúskodtak. Keskeny szeme Szop-ra villant, pillantása egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes. Fogait kivillantotta, mint a támadó vadállatok. Szilvi csak akkor látta, amikor rávetődött a máglya, lobogó fénye. A férfi mozdulatlanul állt.

- A te gyerekeid? – kérdezte váratlanul.

- Hisz még csak tizenhat éves múltam. Nem vagyok én olyan lány. Most találtam mindkettőt és magamhoz vettem őket.

- Nem akarsz még egy életet megmenteni? – mutatott egy vesztőhelyre ahol épp egy gyönyörű szőke fiút végeztek ki.

Szilvin átvillant a gondolat, hogy két ennyire különböző testvért még sohasem látott. A szép, szőke ifjú a vesztőhelyen és ez a farkasember a sötét, homlokába lógó szöghajával.

- Én nem menthetem meg – folytatta a férfi. – Túl sokan vannak és keresnek engem is. Ha elfognak, már nem segíthetek rajta. De talán te… – Kivett a kezéből egy papírtekercset. – Itt van. Fogd ezt a királyi pecsétes levelet. Mostantól a felesége vagy, és ők itt a gyermekeitek. Itt laktok a környéken. A férjed Bekő Tóni, királyi futár. Téged hogy hívnak?

- Szilvi.

A férfi kellemetlenül felnevetett.

- Bea, te ostoba! Nem hívhatnak Szilvinek, akár egy tudatlan parasztlányt. Gondolj arra, hogy grófnő vagy. Észrevétlenül a zsebébe kell csúsztatnod ezt a levelet és úgy tenned, mintha megtalálnád.

Szilvi egyszerűnek találta a tervet így belement.

- De hogy hinnék el rólam, hogy grófnő vagyok? A ruhám tiszta retek és geci. – vetette fel Szilvi.

- Nem láttad még hogy mibe van bugyolálva a csecsemő?

Szivi végignézett rajta és meglepődve tapasztalta, hogy a kicsi gazdag gyapjútakaróban fekszik. Ilyen csak a nemeseknek van.

A férfi közelebb jött és a takaró egyik csücskével letörölte a vért az újszülött arcáról.

- Hol találtad a gyereket? – kérdezte.

- Az erdő közepén. Kitették, hogy meghaljon.

A férfi kételkedve ráncolta össze a szemöldökét.

- És a kislány is mellette volt?

- Nem. Őrá halott anyja mellett leltem.

- Az AIDS?

- Igen.

- Nagyon bátor vagy. – mondta elismerően a medvebundás.

- A AIDS-től nem félek. Van nálam óvszer. – lengette meg Szilvi az előbb említett tárgyat.

- Nos akkor megteszed? – tért vissza a tárgyra a férfi. - A gyerekek megvédenek az elfogatástól. De el kell neveznünk őket valahogy.

- A kislány Szop, mert olyan kis szopós szája van. A csecsemőről azt se tudom fiú vagy lány. Legyen szerintem dog. Úgy is bűzlik mint egy kutya. De csak egy feltétellel segítek.

- Mégpedig?

- Kérem, uram adjon nekünk szállást. Nincs hol laknunk. – kérlelte Szilvi.

- Rendben van. Kerítek nektek szállást.

- Akkor indulok is. De mi lesz a ruhámmal? Egy grófnő nem jár ilyen rongyokban.

- Igazad van. Nézd csak, mit szólsz ehhez? – kérdezte és a farkasprém alól levetett magáról egy mélykék bársonyköpenyt. Neki a derekáig ért, a lánynak, amikor belebújt, a bokájáig. – Így. Ez legalább eltakarja, amit kell. Fogd szorosan magad köré és vedd le a cipődről a prémdarabokat.

Szilvi úgy tett, ahogy a férfi parancsolta.

- Kívánj szerencsét uram.

A férfi rábólintott.

Szilvi becsukta a szemét egy pillanatra, és mély levegőt vett, mint aki erősen összpontosít. Szorosabban fogta a kislány kezét, és karján a csecsemővel, félelemmel teli szívvel elindult a vesztőhely felé, ahol már a kerékhez kötötték a szerencsétlen ifjú kezét.

A hátán érezte a furcsa férfi pillantását. Szinte égette a hátán a bőrt. Milyen furcsa, különös éjszaka, gondolta. És szinte még el sem kezdődött!

Előszó

A „Genyok Népe” könyvsorozat első kötete. A sorozat – Pityu és Bözsi magyar alkotása.

Gonosz Genyo leszármazottainak évszázadokon átívelő történetét meséli el. Gonosz Genyo magával az ördöggel kötött szövetséget…

Szilvi AlwaysPampers alig 17 éves, amikor 1581-ben az AIDS egész családját elragadja. Kiéhezve, átfagyva, két árván maradt kisgyermekkel – egy kétéves kislánnyal és egy csecsemővel – Hugyag városa mellett gyújtott máglya felé tart, ahol a járvány áldozatait égetik. Életének e válságos pillanatában találkozik egy titokzatos férfival a Genyok

Népéből, aki segít rajta és a gyermekeken. A férfi külseje félelmet keltő, ugyanakkor egész lényéből furcsa vonzóerő árad…

P&B “Genyok Népe” című könyvsorozatával Norvégiában, Svédországban, Dániában, Izlandon és Lengyelországban vezeti a bestsellerlistákat. Az írók összesen 100 könyv alkotói.

P&B